Ahogy honlapunkon is olvashattátok, múlt hétfőn Pécsen jártunk, ahol egy kiállítás megnyitója keretében könyvbemutatót tartottunk. A kiállításon rendkívül illusztris vendégek jelentek meg, és látogatásunk alkalmával természetesen nem maradhatott el a helyszínek újbóli felkeresése, valamint a kihagyhatatlan Pécsi sör sem, most azonban következzen egy kis élménybeszámoló arról, ami ottlétünk során számunkra a legkedvesebb volt: 

A bemutatón egy kedves ismeretlen ismerős tűnt fel a sok látogató között, és bemutatkozott. Ő volt Aranyos Fodorka, az ismert blogger, aki miután könyvünket elolvasta, annyi minden jót írt róla, és ajánlotta olvasóinak is (http://aranyosfodorka.blogspot.com/). Livi és Ági egy ideje már csak mint Fodorkát emlegették, a nicknameből személynevet faragtak. Egy ilyen bemutató forgataga engem mindig megkavar, ilyenkor kellemes, kellemetlen benyomások tömkelege éri az embert. Nem vagyok hozzászokva a nyilvános szerepléshez, így ilyenkor többnyire elfogódott, sokszor feszült vagyok. Viszont Fodorkával ahogy bemutatkoztunk egymásnak, és beszélgetni kezdtünk, minden elfogódottságom azonnal szertefoszlott. Két mondat után már úgy tűnt, mintha régóta ismernénk egymást. Szerintem valami furcsa módon ismertük is, annak ellenére, hogy biztosan soha sem találkoztunk. Fogalmam sincs, hány témát érintettünk, mindenesetre közben egyfajta különös rezonancia alakult ki, amelyet csak a hasonló gondolkodásmód és az azonos értékrend teremthet meg. A fizika tudománya nem zárja ki, hogy a fénysebességgel behatárolt határokon túlléphetjük, ha a térben féregalagutat találunk egy másik ponthoz, vagyis a fénysebességből számolt időhöz képest gyorsabban tehetünk meg két pont közti távolságot. Itt is valami ilyen történhetett. Nem kellett a szokásos ismerkedési folyamaton végigmenni ahhoz, hogy olyan dolgok is szóba kerülhessenek, amelyeket talán a legközelebbi hozzátartozóinknak sem mesél el az ember. Tökéletesen értettük egymást. Anélkül, hogy kerestük volna, a beszélgetés során több közös ismerősre találtunk. Az külön érdekes, hogy teljesen egyformán ítéltünk meg őket. Nem tudnám megmondani, hogy milyen hosszan tartott a diskurzus. Ez újra felveti a féregalagút problematikával való analógiát (mindenki tudja, hogy a sebesség növekedésével az idő is torzul). A féregalagút fogalma feszegeti a fénysebességről alkotott elképzeléseinket, hogy ne zavarna bele az idő értelmezésébe?
Különös volt ez a találkozás. Tényleg úgy éreztem, mintha eleve ismertük volna egymást.

Ezúton is köszönjük minden olvasónak a részvételt, különösen Fodorkának, hogy személyesen is megismerhettük egymást!

Üdvözlettel: 

Ádám